december 13. hétfő
-----------------
Szerda, december 8.
Ezeket írja nekem Kada:
mérlegen a valóság:
Ez nagyon jó, kurvajó, szerintem rakd föl a blogomra is ezt a hivatkozást, halloweeni,. De ezzel a szövegemmel együtt.
------------------------
-------------------------
----------------------------
szeptember 16:
augusztus 30.-i bejegyzés (hétfő reggel írta Kada... Salföldön, Péter gépén):
újabb e-mail Kadától:
57 kiló lettem, eggyel több, mint múlt pénteken.
és ha addig élek is, vagy legalábbis a vénasszonyok nem potyognak az égből, hétvégén levonatozok (Salföldre, Péterhez), hogy pénteken-e, vagy csörtökön, még nem tudom.
addig is puszilincifincsi
kadulincifincsi
-----------------
Szerda, december 8.
Ezeket írja nekem Kada:
mérlegen a valóság:
56 kiló vagyok, nagyvécézés és sok pisilés után,
ehhez tudni kell, hogy kb. egy hónapig az 55-ről visszamentem 54-re, ott didergett a lelkem kb. egy hónapig az 54-ne, a múlt héten fölment újra 55-re, most meg 56-re. Pszichésen is érzek valami ugrásszerű fejlődést, még nem tudom mihez hasonlítani. Valami olyasmi, hogy a látóterem nem olyan beszűkült, amin mindyg igazgatnom kellett, rossz érzés volt, és a fényeket is jobban látom, békésebben, nem kell erölködnöm, hogy a külvilágot olyannak lássam, vagyis úgy, ahogy az elmúlt évtizedekben. kb. ilyesmipszpurusz, kadulincificsi
nem tudom, mért felejtettem el eddig, azt, hogy az elején, mikor a kórházból hazaértem, a tejesdoboznak a kupakját nem tudtam letekerni, ennyire gyenge voltam a 40 kilómmal.
Tegnap jutott eszembe, hogy ehhez is kell viszonyítani lábadozásomat.
Csütörtök 2010 november 25.
a következő levelet kaptam ma Kadától:
tegnap, szerdán voltam az izomgyulladásos fölülvizsgálaton. Megnyugtattak, hogy a felépülés nagyon lassú, még egy év is lehet, de óriási a javvuláss. Úgyhogy at határoztam, hogy mindennap izomlázat kell kapni testem valamelyik helyén, hogy erősödjek, mert a lábaimba bele tudok és szoktam is tenni öt hat kilométert. De hát a derekeam gyakran becsípődik, meghúzódik, semmitől. Sokszor a köhögés is szar, tehát a felülés nem megy, stb. Zsenialitás kell, h ogy izmokat rakjak a fölsőtestecskémre is. De zsívós vagyok.
mondtam, hogy egy hónapja nem ment a súlyom föl 55-ről. Aszonta, ne izguljak Persze izgulok, nem nagyon hiszek nekik, , persze igen,
Sok pusszancs
kadulincifincsi
---------------------------------------Ez nagyon jó, kurvajó, szerintem rakd föl a blogomra is ezt a hivatkozást, halloweeni,. De ezzel a szövegemmel együtt.
Édesseim!
Valagam cseresznye, gyere, bámuld! Bámuljátok.
Édeseim! Mielőtt ezt kifejteném, következzék a reklám:
Amikor a testemet kileheltem, és hazakerültem, hogy a kitenyésztett baktériumra célzott és nem rezisztens antibiotikumot szedjem, ami miatt az izomgyulladás volt,
Nos, mikor kerülgetett a halál, félelmetesen nyomasztó érzelmi gondot jelentett, hogy szerteszéjjel vannak papírokon szövegeim, és mi lesz velük, hiszen érzelmi életem darabjai, és eltűnnek.
Senki meg nem találja őket, pedig milyen „értékevics értékek”, ahogy Fekete Balázs mondotta volt hajdanán.
Küldtem őket padlásra, létrán f elérhető szekrényekbe, még mindig nincs meg minden, mert a padlásra még nem tudok.
Na, ezek egyike az az ősi ha nem is szorgalmam, de szokásom, hogy ha olvastam valamit, akkor oldalt ceruzával megjelöltem, és a végén kiírtam papírokra. Volt hogy kézírással, aztán írógépre, lassan húsz éve számítógépbe.
Ezek egyszerű mondatok.
Nagyrészük krimikből, és egyéb periférikus könyvekből, amiket már soha senki nem vesz többé kézbe, mert krimiket az ember rögtön olvas. Elvesznek a jó mondatok.
Na, most beábécéztem ezeket, őket, ábécérendbe szedtem.
Vacakoltam, hogy hogyan is adjam elő, örökítsem meg.
Hát a legjobb talán, ha marhanagyméretű könyvet csinálok belőle, fénymásolóval, mondjuk A/2es méretűt, fatáblák között, stb. amit nem tudnak a padlásra rakni.
A mondtatok szerzőit nem írtam oda, sokéra nem is emlékszem. Nekem ezek érzelmes mondatok, és csak utána „bölcsességek.”
Merthát kár lenne az olyan mondatokért, mint amit Clint Eastwood híre amerikai moziszinész, akkor éppen westernfőhős mondott nekem főműsoridőben: „A vélemény olyan, mint a seggluk. Mindenkinek van”
Na, és a sorrendet is eltéveszhtettem. A „Valagam cseresznye, csere bámuld!” – ez a reklám. Na mellékelem ide, nem ijesztésképpen az ábécé elejét, sok puszival:
kadulincifincsi
-----------------------------
A lányom nézte ki a világhálón.
Nade: hány órát és kitől kéne tanulnom számítógépesdit, hogy tudjak olyat csinálni, hogy egy digit-fotóm, vagy bármi izém így csillog-jon villogjon, vagyis pl. a seggem képét így elküldhessem?
Na ez a tudományos kérdésem.
Kitől, és hány órát tanuljam?
--------------------------
egy hete 54, ma hétfőn eggyel több, azaz 55 kilo vagyok.
azoknak, akik szerint azért vannak olyanok a blogomon, ami ugyan a Mikié, nekem még mindíg nincs érzelmi energiám elolvasni, mármint kérek rá olyanokat, mert nárcisztikus, meg exhibicionosta vagyok.
A fenét, többeknek jót tettek a csontvázképeim, és megértik, hogy nem akarok mindenkinek mesélni hosszasan, és a lát vány el se lehet mondikálni.
puszpurutty
ezt is rakd föl édes úr
--------------------------
54 kiló vagyok hétfőn reggel fél hétkor, pisilés után.
Sajáttesttérzékelésem aránylag jó. Egyszer talán össze tudom foglalni.
Tulajdonképpen olyasmi, mintha izületi kopásom lenne, ami örökké tart, visszanem fordítható.
A lábizmaimat minden lépésnél, szinte minden lépésnél érzem, és azt érzem, hogy ha nem figyelnék, bármely lépésnél megroggyanhatna a lábam.
Most már nem folyamatosan rémisztő, de nagyon furcsa.
sok puszilincifinci
kadulincifincsi
------------------------
Egyik barátom megrótt, orrom alá dörgölte, nehezményezte, hogy leszarom, lekakikálom a blogomat, nincs rajta semmi új.
hétfőn reggel 10-kor 52 kiló vagyok, 5-szörös pisilés és kakikálás után, vagyis bőven, azaz fél kilóval több, azaz a pijamámat leszámítva annyi.
Ámde előtte már Salföldén kicsit ijesztő volt, a testérzésemre rátekintve, hogy már visszaestem a gyulladásba.
Mikor már hazaértem erősödött. Pénteken a szemem körül és a látásom beszűkülése nagyon hasonlított, sőt pont olyan volt, mint a kórházban, mikor vadult a gyulladás. Az ujjaim hegyén is olyasmi érzékenység volt.
Jól beszartam, mondtam, hogy bármikor visszaeshetek.
Az állóképességem viszont nem romlott, bár fene tudja, elmentem a piacra, 5 megálló a busszal, és három sarok gyalog, és a négy kilós szatyrot többször le kellett tennem.
Péntekre jobb lett, már a negyedik éjjelt végigalszom, szinte egyhuzamba , vagyis pisilni fölébredek, vagy másik oldalamra forduláskor, megnézem az órát, és megalszom a 6 órámat.
Régebben ez sosem volt így, egész éjjel rádióztam, itthon olvastam, volt, hogy napokig, hetekig 3-4, 2-3 órákat aludtam összesen, nappal szinte semmit se tudtam.
Elmúlt a rémület, van bizalom, de semmit sem tudok az egészről, épp csak megteszem a magamét: edzem magamat, pozitivan gondolkozom, legalábbis igyekszem, igyekszem jó hangulatot varázsolni magam körül, stb.
A sajáttestérzékelésem, vagyis a proprioreceptorok által kínált érzetek, és a mitt tudom én még mi a lában izmairól még mindíg zavaros. Mintha mindennap előlről kezdeném az edzést, és ott marad az izomláz, hiába dolgozok rá másnap, és nem is olyasfajta izomláz, mint régen.
Máshol nincs is izomlázam, igaz, hogy nem is edzem azokat annyit, se. VAn ez a szobamérleg. Régen, én nyüzüge, ha megfogtam két merokra, akkor hetven és nyolvan között szorítottam, vagy hogy is mondják.
2 hete 15 kilót. közben nem edzettem semmit a mérleggel, mégis ma reggel 35 kilót szorítottam a mérlegen. A fene se érti, személyi fitnesszedzőm megszökött 2 szőke nővel.
Édes Mikikém.
Most, hogy mamád már nem bolseviki, légyszí kérd el a Pétertől az a tehénfejésnél készült felöltözött képet, meg a mesztelenyt, harmadiknak talán azt ami háttal volt, és rakd fel.
Addig is ezt a szöveget mindenestül.
puszistó, szóljon az olvasóknak is
a piszipuszkuluntyúm
kadulincifincsitől
-------------------------
Én meg már felbotorkálok (botocskámmal) elég boztonságosan, reménytkeltően, vagányan a magaslépcsős buszokra, már voltam a kispesti piacon is, 5 megálló, ahol nem 700ft/kg a paradicsom, mint Kőbányán mindenütt, hanem 250, és a csemegeszőlő is annyi.
Pénteken már iskolába vittem a gyerekeket, persze Lellével együtt, hétfőn pedig már egyedül.
Javul a dolog, javul, de valami szar végig bújkál még bennem, valami ismeretlen.
----------------------------
Na, édesseim.
Nekiestünk mindjárt a házitúrónak. Ma estére már eszik a túrógombócot is.
Én meg művelődök, Csokonai válogatott verseit lapozgatom, s íme, mit találtam:
Nyelvelnek, barátom, hogy sok borral élek,
Kurvanyjok, hiszen én velek nem cserélek.
Nekem tereh gyanánt nincsen a lételem,
Van borom, pecsenyém, egy-két tál ételem.
Senki sem ruházza rám a sobrák nevet,
Faszariságomért huncfut aki nevet.
.....
(Csokainai Vitéz Mihály: A borital mellett)
Nem – baszom az anyja hugyos németjének,
Huncfut, aki hódol ocsmány manérjének.
....
Igyatok, kurvanyja, fiúk! A világnak,
Kurvanyjok azoknak, akik minket rágnak.
...
A "tereh" szó nem sajtóhiba
Baszom az anyja hugyos komcsijainak - na, ezt az Szdsz nem engedte volna leírni.
sok pusszi.
Jó érzés ott falun, hogy kimegy az ember az uccára, és hátha találkozik valakivel. Ha nem, bemegy.
Nem mintha vaksi barátunk, vagy a Mari nagy szám lenne, de emberiek.
Itt Pesten meg úgy csináltam, hogy villamosozni kell bárkimhez is.
De azért szeretek a családommal itt lenni.
puszpárutty
kadulincifintty
-----------------------------
Mérlegen a valóság, valamelyik tévéhírműsor szlogenje.
Nos, Péterrel megméretkeztünk, és negyed kiló híjján 2 kilót híztam. vagyis kis híjján 50 kiló vagyok, kilót nyomok. Félve, tertózkodva hiszem el. nem is akarok újjongani.
sok puszi-piszi
kadulincifinci
------------------- 51 kiló vagyok már három hete.
buszraszállok egyedül, bottal, magaslépcsősre, hétfőtől viszem iskolába egyedül a gyerekeket. Pénteken elsőre még öten mentünk magas.épcsősön, jött Lellé is.
na, majd még írok.
szeptember 16:
…az is fontos, hogy nem olvasom a blogot, mert érzelmileg nem bírom. Nem az én világom. Az én lábadozásom, lassú lábadozásom teljesen más világ, más érzelmi és testi világ.
Van ilyen mondás, hogy "kileheli a lelkét". Mielőtt elmondom, hogy hogyan vagyok, elmesélem azt, hogy majdnem kileheltem a testemet.
Előtte azért gyorsan ideírom, hogy a bankkártyámra mintegy nyolcvanvalahányezer gyűlt össze, köszike. De a Mikinek azt javaslom, hogy lassan szűntessük meg. Különös tekintettel az édes régi nőkre.
Ugyanis Kisörsön, még a fénykorunkban több csaj is mondta nekem, hogy "Kada, ha majd gazdag férjem lesz, ösztöndíjat adok neked." Nagyon pontos meglátás. Most is csak ez segítene. Csak hát a csajok vagy maflák, és nem sikerült nekik gazdag férj.
Meg hát uraságoktól levetett holmi is jól jönne.
Amik kallódni szoktak.
34-es görkori,
kéne egy szekrény-elválasztófal, vagy hogy mondják. Szekrényeket egymásra, faltól falig, mindegy milyen, csak sok legyen.
Lellé egy barátnője megtette, hogy színes tévét cserélvén, a régit kirakta csak úgy az erzsébetvárosi függőfolyosóra, vigye, aki akarja. Érzelmébe sem jutott, hogy megkérdezze barátnőit, hogy kell-e a konyhátokba egy tévé.
Na, valami ösztöndíj kéne nekem, gazdag férjektől lecsípve, összezsugorgatva.
Merthogy kérdezitek, hogy hogy vagyok.
Na, a kórházakban drasztikusan fogyni kezdtem ettől az izomgyulladástól.
A Bajcsy-kórházba 56-ttal mentem be, két hét alatt 50-re fogytam le. A zárójelentésbe nem került bele ez, meg se mértek, én mértem magam a folyosó végére kitett mérlegen.
A Korányi tüdőben 50-ről 40-re fogytam le. Ez sincs rajta a zárójelentésemen, mert nem mértek.
Azt csak szóból tudom, hogy ilyen legyengülte embert még vizsgálni sem lehet, nevezetesen azt, hogy vékony tűvel átdöfik a mellkasát, mellhártyát, be a 15 milliméteres izébe, hogy mintát vegyenek belőle, és megállapítsák, hogy rossz vagy jó indulatú, se kemoterápiát nem lehet 40 kilóssal, se vagdosni, se sugarazni.
Na de, hogyan leheltem ki a testemet?
Hát úgy hogy rengeteget zabáltam.
Rengeteget: hordták be nekem: 7 decis üvegben tökfőzeléket,
2-3 hét decis üvegben madártejet,
tepsiszámra stíriai metéltet,
napi 2-3 tojást kikevertem cukorral, és benyomta,
napi 1-2 liter kakaót,
plusz a kórházi kaját, és mindent.
Kakikálni viszont naponta egyszer egy hüvelykujjnyi vastagot és hosszút. Pisikélni is az átlagosat, azon kívül vízhajtót kaptam a gyulladásgátló miatt, de az a pisikém fehér volt.
Hova tűnhetett az a napi majdnem egy kiló testem. Hát kileheltem.
Ez rendben is van. Hogy vagyok most, különös tekintettel arra, hogy Mikiként esztétikus fotókat készít rólam, és rak föl a blogra?
Javulok persze, de a testérzésem még más. A lábaimban az izomláz nem olyan, mint volt. Salföldén a Péter háza előtt naponta már 2-3 kilométert tettem meg egyhuzamban. Az izomláz nem szűnt, de más érzés.
Aztán mikor otthon eszembe jutott, mert muszáj volt hogy eszembe jusson valami, mert egy hétig esett az eső, hogy a lépcsőzésre úgy tudnék edzeni, hogy szatyorba 8 kilót rakok és azzal sétálok a szobákban. Na, 5 nap alatt sem tudtam eljutni 150 méterig, egyhuzamban. Mások az izmaim. Másképp fogytam.
na rendben van, a székmagasításokat kidobtam, stb.
Minden izmomat külön meg kell dolgozni, és nincs fitneszedzőm. Bicepcezek, mindhalálig, és az teljesen más izomérzet. Nem is értem.
Karhúzás, karvágás, számolásomra rajta, lehajolás, ágyban megfordulás... ezt mind újra. Csinálom is, hízogatok is, csak lassan.
Közben meg lehet, hogy már akkora a rákom, mint egy aktatáska, vagy nincs is.
Mindezt csak a fényképekhez akartam elmondani.
Aszongya a Miki, hogy valaki mondta, vagy blogozta, hogy a Kada nárcisztikus. Egyrészt nem, másrészt csak leírok egy mindenkinek ismeretlen, ritka állapotot.
Ne fogjon, mert nemcsak hájacska, vagy hájtincs kell, hanem új izmok, mert fel kell tudnom lépni a magasplatóju buszra. Nem a hájam csökkenése a baj, hanem az izomtömeget lélegeztem ki: - kileheltem a testemet, majdnem az egészet...
Jó lenne rágyujtani most, de nem.
(Miki: további ezrek gyűltek össze a bankszámlán, de hogy ki és mennyit küldött, azt majd csak jövő hét valamelyik napján tudom meg.)
-----------------------------------------------------
szeptember 8.-a:
hazajöttem, esik az eső, és rájöttem, ha egy szatyorba 6-8 kilót beleteszek, és itthon a szobákban úgy gyaloglok, akkor majd erősödni fog lépcspzáshez a lábam. Hát, az egyenesúti 2 kilométerekhez képest itt már 60 méternél receg a lábam. Úgyhogy hajrá, ahol gyenge vagyok oda kell edzeni, bárcsak előbb eszembe jutott volna.
----------------------------------------------------augusztus 30.-i bejegyzés (hétfő reggel írta Kada... Salföldön, Péter gépén):
megszólítás nélkül, mert hogy ne kelljen többször leírni
miki kérdezte, hogy jol éreztem-e magam tegnap. Mondom neki, hogy ez 17 mondatos válasz. Íme:
Az összes foglalatosságom tulajdonképeen edzés. Először is először vagyok egész nap levegőn, és ez már kiszívja az energiát, fáraszt, és ez normális. Otthon csak a lakásban voltam, mert lépcsőzni udvarra, kertbe nem tudtam e g yedül. Aztán kimegyek az utcára egy botttal, és rovom a százötven méteres köröket. Nem viszem tulzásvban, de nem jóérzéses. Minden mögött ott lappang, nem is lappang, ott van elől a betegségből való lábadozás, és valami tartós betegség-érzés. Ugyanez az evéssel, beszélgetéssel.Ha vendég jön, nem felhőtlen érzés. Persze naés, másrészt egyre erősebbnek érzem magamat, bár 48 kilóval nem lehet erős az ember, ez esetben én, de lelkileg se. Majd 60 kiló tájékán.
Más szavakkal: edzettem egyet, azát várnom kell, pihenni, míg újra kezdhetem. A tévékrimi sem úgy okoz örömet, mint régen. Legfeljebb türelmesen végig tudom nézni, de persze nincs még hozzá elég érzelmi figyelmem, sőt nem is hiányzik.
Valasz miki kérdésére, hogy jól érzetem-e magamat, tehát olyasmi, hogy tudatosan lábadozok, mármint besegítek tudatosan szervezetem lábadozó jelzésének, és edzem magam, figyelmileg, a figyelmemet is edzem, érzelmeimet is edzem, test emet is.
Ez bítzató, jó, de napszámra nincs benne szinte semmi felhőtlen.
Uncsi is, neked meg olyan, mintha gyakorolnád az özvegységet, látástól mikulásig együvé láncolva lenni a gyerekekkel, nem nyaralási helyzetben.
Nade remélem nemsokára olyan edzettségben leszek, holy le tudom majd vinni őjet a buszhoz, a Csajkovszkinál leszállnak, elgyalogolnak, sétálnak. Itt már két kilométereket ezdzek. És emelkedő is van, ha picike is. A lépcsőzésre leszek majd kíváncsi.
Szóval egyáltalán nem "jólérzem magam". nagyon is munkajellegű a napom, illetve sok bágyadt várakozás, uncsizás, míg kipihenem, rápihenek.
Kkb így van, meg persze vannak örömeim is, kis viccelődések, nevetgélések.
Ezt sikerült most megfogalmazni, neked Lellé majd írok még.
Más szavakkal, nyaralok is persze, de nem az igazi.
Ezek az üzenetek régebbiek és időrendben növekvő sorrendben követik egymást:
Nagyon tetszik, hogy itt csivitelnek a konyhában, én meg imádkozom az ágyikómon, hogy holnap legyen a dolog. Milyen dolog?
A „dolog” lefolyása
Az embert megeszi a rák, fájdalommentesen. Tehát morfium se kell.
A tüdőizmokat is megeszi, megreggelizi.
Segítés, odázás
- hörgőtágítók, végül a bezabált izmok miatt nem hat
- a köpedék nem jön fel, mert elfogytak az izmok, belefullad a slájmba
- végül a hangszálak se működnek, vizet se tud inni
- végül hiába van oxigénre kötve megfullad
- ha a szíve a gyengébb, akkor megáll.
- Ez a haldoklás folyamata.
- Nincs oda-vissza.
A Lellével szombatra virradó éjszaka együtt voltunk a kórházban, ott aludt. Szerencsére mind a ketten olyan fáradtak voltunk, hogy reggelig aludtunk, és nem kellett ott ülni egymás kezét fogva, hogy majd mikor jön a halál.
Ezért jobb itthon, sőt ezért is.
Sok puszi:
Kada
2010. július 10. 8:15
az ágyikómon, hogy holnap legyen a dolog. Milyen dolog?
A „dolog” lefolyása
Az embert megeszi a rák, fájdalommentesen. Tehát morfium se kell.
A tüdőizmokat is megeszi, megreggelizi.
Segítés, odázás
- hörgőtágítók, végül a bezabált izmok miatt nem hat
- a köpedék nem jön fel, mert elfogytak az izmok, belefullad a slájmba
- végül a hangszálak se működnek, vizet se tud inni
- végül hiába van oxigénre kötve megfullad
- ha a szíve a gyengébb, akkor megáll.
- Ez a haldoklás folyamata.
- Nincs oda-vissza.
A Lellével szombatra virradó éjszaka együtt voltunk a kórházban, ott aludt. Szerencsére mind a ketten olyan fáradtak voltunk, hogy reggelig aludtunk, és nem kellett ott ülni egymás kezét fogva, hogy majd mikor jön a halál.
Ezért jobb itthon, sőt ezért is.
Sok puszi:
Kada
2010. július 10. 17:15
És, ha nem most éjjel jön, akkor addig szerencsétlenkedünk így, amíg úgyis itt lesz vagy megjön. Dehát,a Várnagy Tiborral megszerveztettem, hogy a barátok közül mindig legyen itt valaki a Lellével és velem. Mintahogy ez régen falun volt, hogy összegyűltek a szomszédok, rokonok a haldoklók ágyánál és nem kellett ...
Ma a Halas azt mondta, hogy ez milyen zseniális gondolat, én meg azt mondtam neki, hogy hiába lenne ez zseniális gondolat, ha nem lennének barátaink sokan.
Sok puszi:
Kada
szombat, 5 óra 37 perc
2010. július 10. 17:37
És most gondoljátok el, hogy éjszaka ketten itthon fogjuk egymás kezét és várjuk a halált.
És, ha nem most éjjel jön, akkor addig szerencsétlenkedünk így, amíg úgyis itt lesz vagy megjön. Dehát,a Várnagy Tiborral megszerveztettem, hogy a barátok közül mindig legyen itt valaki a Lellével és velem. Mintahogy ez régen falun volt, hogy összegyűltek a szomszédok, rokonok a haldoklók ágyánál és nem kellett ...
Ma a Halas azt mondta, hogy ez milyen zseniális gondolat, én meg azt mondtam neki, hogy hiába lenne ez zseniális gondolat, ha nem lennének barátaink sokan.
Sok puszi:
Kada
szombat, 5 óra 37 perc
Végre tíz ujjal megírom, hogy hogy vagyok, aztán továbbkülditek.
A javulás a következőket jelenti, először általánosságban:
zabikálni tudok, de föl kéne híznom negyvenről 55-re legalább. Így bármikor kaphatok valami betegséget, ami elvisz, gyönge a testem.
Hogy hol tart a nyavalyám, továbbra sem lehet tudni. Ugyanis:
a 14 milliméteres izé nem a tüdőm felszínén van, hanem belül. Ebből mintát szoktak venni hosszú vékony tűvel, átszúrva a mellhártyát is. 40 kilós embert tilos így megszúrni, belehalhat.
Kemoterápia nyista, műtét is, sugárzás is, negyven kilóra. Tehát vagy felhízok, vagy az első akármi elvisz, nem beszélve a jelen kórképről.
Elvileg tüdőrák, de kitenyésztve nincs.
az izomfogyás lassítható, de nem megállítható.
- - - -
A gondozásom:
Elvileg járni tudok, magas ágyról leszállni, magas, ágynyi magas (70-65cm-es) székről is, de vécére le és föl segítség kell.
Egyedül nem járkálhatok, merthogy:
Véralvadás-képző injekciót kapok, hogy ne legyen tüdőembóliám. Emiatt ha elesek, akkor az orvosi protokoll szerint agy CT-t, gerinc és mellkasi röntgent kell kapnom, hogy keletkezett-e vérömleny. A kórházban ez megtörtént. Itthon majdnem, megfogtam magam, és csak lecsúsztam.
Ezért merül ki Lellém, Lellénk. Borzasztó érzés ide bezárva lenni.
Ha elmegy, 3-4 órára nyugodtan, de csak ha már kakáltam. Azt az egyet nem tudom egyedül, bár lábosba azt is.
- - - - -
Lőrincz Petya barátom mondja, hogy szeptemberben itt lesz egy hónapig, menjek le, ápolgat. Lehetne is, mert van motoros oxigénkészülék is, lehet bérelni. De ott is elkaphat bármi fertőzés, vagy sem. Lellét pihentetné, neki jót tenne.
- - - -
Addig is szutyogok itt, érzelmi erőm mintha erősödne, majd meglátjuk.
az se feltétlenül jó, ha elalszik a halálfélelmem, ha szokom azt, hogy árvák lesznek a gyerekeim, Lellém özvegy, jaj és jaj.
na, ez jutott most érzelmembe
